2. hét

Márc. 31 – Kisállatkert végéig 33 perc, egyben 🙂 A tegnapi siker nem a véletlen műve, meg tudom csinálni 🙂

Ápr.1 – bolondok napja, teljesen találó. Ma vettem észre, hogy a 0 km és az 5 km jelzése nem fedi egymást, a teljes szigetkör tul.képp 5320 m, ha jól láttam. ugyancsak ma láttam, hogy a Vivi táv 3,2 km (2 mérföld), úgyhogy nem kell a kisállatkert végéig futnom, elég, ha az azt megelőző vonalig megy (és az tuti megy, lehet a sebességen dolgozni).

nem bánnám, ha vki átfestené a jeleket, ma direkt fejbe véstem, hogy az összes halvány csík hová esik, ha legközelebb is átlépem őket, akkor is nagyjából tudom majd, hogy hol tartok.

Ápr.2 – nem zenére futok, az első két alkalommal azt próbáltam, de harmadjára már nem, és sokkal inkább észrevettem a testem jelzéseit és tudtam tartani a magam kis ritmusát így. viszont ma letöltöttem egy metronómot, és annak a ritmusára futottam – az első km 5 perc! Egyben nem tudtam lefutni 3,5-öt így, de összesen meg volt, és a legjobb átlagom az első km után 3,25 perc/500 m lett!

Ápr.3 – ma 3,2 km-t futottam, mértem a távot; 24 perc 25 mp – ahhoz képest, honnan indultam, határozottan reményteljesnek érzem a dolgot azzal együtt, hogy ez volt az első futásom (a legelső alkalmat leszámítva), amikor nem vigyorogtam, és a bal bokám mintha bedőlne, klassz cipő se fogja, egész nap éreztem, ahogy a lábszáram belsején húzodott minden lépésre az izom

Murakamit olvasok megint, Miről beszélek, amikor a futásról beszélek; és Arnulfo-ról, amit találok. A Vivi nekem nem az idő versenye – utolsó leszek, de nem baj. Végig fogom csinálni, és utána elkezdek egy tíz km-s edzésprogramot, ma töltöttem le, szabályosan, a nem futó napokra is kijelölt tevékenységekkel. A futótársról írt pár emberke, de vagy este akarnak futni, vagy vmi közbejött eddig mindíg, vagy… mindegy is. A Vivi-ig még bő egy hét, meg van az ütemem. Ha holnap is érzem ezt az izmot egész nap, akkor befáslizott lábbal fogok gyakorolni – lehet, hogy ez is csak a testem egy próbálkozása, hogy visszahúzzon a kényelembe?